Híres gyémántok legendás története 2.

Folytatjuk a világhírű gyémántok bemutatását. Ezek a kövek színük, méretűk, csiszolások vagy épp kalandos történetük miatt olyan izgalmasak, de leginkább értékesek.

Koh-i-Noor gyémánt

Koh-i-Noor fehér briliáns. Nem teljesen első vizű kő, színe kissé zöldes. Különböző indiai fejedelmek birtokában volt, ma az angol koronakincsek közt őrzik. Eredeti alakja hindu csiszolású, kissé szabálytalan rozetta volt. 1739-ben a perzsa sah szerezte meg, és ő nevezte el Koh-i-Noornak (jelentése: Fényhegy). Miután a Kelet-Indiai Társaság tulajdonába került, 1850-ben Viktória kiránynőnek ajándékozták. 1852-ben Amsterdamban alacsony briliáns formára csiszolták. A brit koronaékszerek része. Eredeti formájában 181 karát súlyú volt. Egy 106 karátos csoda, a világ legrégebben felfedezett gyémántja: időszámításunk előtt találták Indiában. A hiedelem szerint 1304 óta, amikor először elrabolták, szerencsétlenséget, romlást hoz tulajdonosaira. Réges-régen a mogulok kezébe került. 1739-ben Nadír perzsa sah leigázta a mogulokat: elfoglalta Delhi városát, megerősítette Mohamed sah hatalmát. De a gyémántot mindenáron meg akarta szerezni tőle. Mohamed egyik csalfa asszonya elárulta, hogy ura a turbánjában viseli, amit sosem vesz le. Nadír elutazásakor fényes ünnepséget rendezett. Búcsúzáskor megkérte Mohamedet, hogy örök barátságuk jeléül cseréljenek turbánt. Ő természetesen szíves-örömest, könnyű lélekkel megvált igazgyöngyökkel díszített fejedelmi fejdíszétől, Mohamed azonban a megdöbbenéstől szóhoz sem jutott. Nadír remegő kézzel bontogatta a turbánt: fonatainak végső csavarodásaiban (innen kapta a gyémánt a nevét) rálelt a kincsre. Ám neki is balszerencsét hozott: birodalma néhány év múlva összeomlott. A Koh-i-Noor későbbi tulajdonosai is szerencsétlenül jártak: Suja sahot megfosztották hatalmától, menekülnie kellett. Runszit Szing, vagyis a lahori király udvarában élt, aki 1813-ban erőszakkal elvette tőle kincsét. 1851-ben az East India Company Viktória királynőnek ajándékozta az értékes gyémántot, aki - mivel hitt a legendában: miszerint a Koh-i-Noor csak férfiaknak hoz szerencsétlenséget - végrendeletében kikötötte, hogy a gyémántot férfi uralkodó nem, csakis annak felesége örökölheti. Akaratát tiszteletben tartva a követ 1937-ben VI. György király feleségének koronájába foglalták.

Dél-Afrika csillaga

A 86 karátos gyémántot 1869-ben Dél-Afrikában, a Sandfontein farmon találta egy Schwarzboy nevű marhapásztor, amikor dühében gyökerestül kitépte azt a bokrot, amely megsebezte. Egy ideig talizmánként hordta, de elfogta a félelem, hogy szerencsétlenséget hoz számára, és elvitte a helyi varázslóhoz, akitől azonnal megvette egy Niekerk nevű kereskedő, teljes vagyonát felajánlva a kőért: természetesen pontosan tudta, hogy élete üzletét ütötte nyélbe. Lord Dudley némi csiszolás után már 25000 fontért vásárolta a követ, és elnevezte "Dél-Afrika csillagá"-nak. Dél-Afrikában, persze, ennek hatására azonnal kitört a gyémántláz. 1896-ban viszont az ékszer eltűnt, s csak három évvel később került elő. Kiderült, hogy Lord Dudley tolvaj unokaöccse ennyi ideig próbálkozott, hogy túladjon rajta, ám hiába, mert zsákmánya túl ismert volt ahhoz, hogy megvegyék. A tolvaj végül felajánlotta a lordnak, hogy 50000 dollárért visszavásárolhatja kincsét. Az arisztokrata beleegyezett, de természetesen azonnal riasztotta a rendőrséget, akik elfogták a "kedves" rokont és Dél-Afrika csillagát visszaadták Lord Dudley-nak. Jelenleg azonban nem tudni, hol van a gyémánt.

Sancy gyémánt

Az 53,5 karátos kő Merész Károlyé volt, akárcsak a Florenci: halála percéig magán viselte ezt a drága kincset. A csatatéren elhunyt nagyúrtól hullarablók kaparintották meg a követ, ami aztán egy aranyműveshez, majd a portugál régenshez került. Tőle vette meg a kő névadója, egy francia nemes, Nicholas Harlay de Sancy, aki VI. Henrik híve volt. Hogy királyának segítsen, többször elzálogosította az ékszert, egyik szolgája pedig tulajdonképpen az életét áldozta érte, ugyanis mielőtt a rablók megölték, lenyelte a gyémántot. 1604-ben I. Jakab angol király vette meg, akitől I. Károly örökölte. A francia forradalom alatt, 1792-ben nyoma veszett. Két évvel később előkerült, de a köztársaság elzálogosította, és eladta, hogy pénzt szerezzen az árából. A Sancy ezt követően Spanyolországba került. 1835-ben az orosz cár fővadásza vette meg, s egy év múlva jó haszonnal eladta Párizsban. Az 1867-es világkiállítás látványossága volt. 1868-ban egy bombay-i millomos szerezte meg, aki 1906-ban Lord William Waldorf Astornak adta el. A lord a menyének, Nancy Langhornnak ajándékozta, gyémántkoronába foglalva. A kő azóta is a dúsgazdag Astor család birtokában van.

Híres gyémántok legendás története 1.

A következőkben bemutatunk Nektek néhány olyan gyémántot, amelyek nem csupán értékük, hanem megdöbbentő történetük és tulajdonosaik révén váltak világhírűvé. 

Cullinan gyémánt

3106 karátos, kékesfehér kő értéke felbecsülhetetlen. Állítólag ez a legnagyobb gyémánt a Földön, amit valaha találtak. 1905-ben bukkantak a nyomára Dél-Afrikában a Thomas Cullinan által felfedezett gyémántbányában, róla kapta a nevét. Két búr tábornok vásárolta meg, hogy VII. Edward angol királynak ajándékozzák születésnapjára. A kő egyszerű postai küldeményként szerencsésen megérkezett Angliába, míg a - megtévesztésül - detektívek hadával őriztetett másolatot ellopták a hajóról. A király koronájával együtt lefényképeztette, és egy bank páncélszekrényében őriztette a követ, amelynek csiszolása nyolc hónapig tartott. A legnagyobb darab az angol királynő jogarába van belefoglalva, a második legnagyobb a királyi koronát díszíti, a továbbiak pedig a Koh-i-noor nevű gyémánttal együtt az angol királynő koronáját ékesítik. A többi kő is az angol koronakincsek közé tartozik.

Régens vagy más néven Pitt

A gyémántot súlyban most már jóval felülmúlják más híres gyémántok, a Régens kivételes tisztasága és tökéletes metszése miatt vitathatatlanul a világ legszebben megmunkált gyémántja. Nyersen 410 karát súlyú. 1698- ban Indiában fedezték fel, és Madras kormányzója, Thomas Pitt szerezte meg, és elküldte Angliába, hogy ott metsszék meg. Először XV. Lajos aranyozott koronáját ékesítette 1722-es megkoronázásakor, majd XVI. Lajos koronájába került 1775-ben.  1792-ben ellopták. Egy névtelen levél alapján a Champs Elysées (Párizs egyik leghíresebb körútja) fasorában elásva találtak rá. A tolvajokat hiába keresték. Később Napóleon a kardmarkolatába foglaltatta. A waterlooi csata után egy ideig azt hitték, a porosz hadizsákmány része lett, de tévedtek. A gyémánt ma is francia tulajdon: a párizsi Louvre-ban őrzik.

Orlov vagy más néven amszterdami

250 karátos gyémánt. Indiából származik, ahol egy templomi szobor szeme volt. Később egy ideig Nadír perzsa sah trónját ékesítette, de elrabolták tőle. 1772-ben Amszterdamban vásárolta meg Nagy Katalin számára a cárnő kegyence, Grigorij Orlov. Az asszony a koronájába foglaltatta, és szerelméről nevezte el a követ, de hamarosan kiábrándult az ajándékozóból. A gyémánt később a cári jogart díszítette. A második világháború utáni szovjet kormány azt állította, hogy az Orlov a koronaékszerekkel együtt a Kremlben látható: sokak szerint viszont a kiállított tárgy csak másolat volt, az eredetit 1920-ban Szentpétervárról külföldre menekítették. Aztán visszakerült, de 1932-ben kalandos körülmények között, a jogarból kiszedve, újra Nyugat-Európába csempészték az Orlovot. Hogy jelenleg hol van, senki sem tudja.

Sah gyémánt

Ez egy 88,9 karátos drágakő. Arról híres, hogy ez volt az első drága kincs, amelynek nevet adtak, miután több, mint négyszáz éve Indiában megtalálták. Lapjain perzsa nyelvű feliratokat találtak, melyek Ahmed Nagar királyról és a Tadzs Mahal építtetőjétől, Dzsahán sahtól származtak. A sahot fia, Aurangeb fosztotta meg trónjától. Az ifjú pedig éppúgy szerette az ékszereket, mint az apja. Születésnapja előtt minden évben eladta legszebb drágaköveit, hogy az ünnepnapon kamatostól visszakapja azokat: alattvalói minden évben annyi ajándékkal halmozták el, amennyi az uralkodó testsúlya volt. Hét szépséges trónja közül kiemelkedett a Sah gyémánttal díszített Pávatrónus. 1739-ben Nadír perzsa sah kifosztotta Delhit és megszerezte a követ, melyre egy harmadik feliratot is vésetett. Az ékszer 1829-ig Teheránban maradt: ekkor - az 1825-ös dekabrista felkelés utóhatásaként - megölték az ottani orosz nagykövetet. I. Miklós cár válaszul háborúra készülődött Perzsia ellen, a Sah gyémánt láttán azonban könnyen és örömmel kiengesztelődött. Ő sem volt megvesztegethetetlen tehát...