Mi az? Naponta többször is rápillantasz, néha a legjobb
barátod, olykor a legősibb ellenséged, hasznos, mégis divatcikk, kifejezed vele
önmagad és az egyik legnépszerűbb ajándék? Ez nem más, mint a karóra. Mindennap
viseljük, mégis olyan keveset tudunk róla… Itt az idő, hogy ezen változtassunk!
Az időjelző eszközök készítésének tudománya a legrégebbi
mesterségek egyike. Az időmérés a társadalomba szerveződés után az emberiség
egyik legősibb műszaki problémájaként jelentkezett. Már az óegyiptomiak
használtak napórát, majd víz és homokórát. Ezek azonban vagy nagyon helyhez
kötött (nap és vízóra), vagy nagyon pontatlanok (homokóra), és emellett a
napóra kivételével állandó felügyeletet igénylő eszközök voltak. A problémát a
mechanikus óra megjelenése oldotta meg.
A mechanikus óra története egészen az ókorig nyúlik vissza
már ekkor készültek olyan vízórák, amelyek komoly mechanikus szerkezeteket is
tartalmaztak.
A mechanikus órák „szíve” a gátlómű. Pontosan nem tudni,
mikor találták fel az első mechanikus órát, de 1500 körül mérföldkőnek
számított, hogy először készítettek hordozható időjelzőket. A manapság
használatos karóra viszonylag új találmány. Az 1800-as évek végén terjedt el,
különösen női körökben. Ki gondolta volna…?
Igazán hasznossá az 1900-as évek elején vált. Az első
világháború alatt a tüzérségi tisztek praktikusabbnak látták, hogy a
csuklójukon viseljék az órájukat, mint hogy a zsebükben hordják. Ettől kezdve
megállíthatatlanul nőtt a karórák népszerűsége.
Mostanában a legtöbb óra elektronikus és kvarckristállyal
működik.
Az első kvarcórát 1927-ben építette meg Warren Marrison és
J.W. Horton a Bell Telephone Laboratories-ban. Ez még hatalmas, elektroncsöves
laboratóriumi berendezés volt. Az első, hétköznapi felhasználók számára is
elérhető, kisméretű kvarcórák az 1960-as években jelentek meg. A kvarcórák az 1970-es
években olyan robbanásszerűen terjedtek el, hogy az kis híján tönkretette az
alapvetően drága mechanikus modellekre épített svájci óraipart.
Az automata karórák esetében az alapötlet az, hogy ha az
ember a karórát magánál tartja, a csuklóján viseli, akkor az óra mozgását át
lehet alakítani az óra működését biztosító energiává,
így egy automata óra működésének feltétele, hogy az viselve legyen.
De ki bánja ezt? Hiszen a karórák már rég nem csak arról
szólnak, hogy a pontos időt mutassák nekünk, sokkal inkább divat kiegészítővé,
az önkifejezés eszközévé, a presztízs, a rang egyik legszembetűnőbb
szimbólumává váltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése